Bejegyzések

Hurrá nyaralunk

Lola már tegnap nagyon nyűgös volt, medencézni se nagyon akart. Enni se. Mondogatta, h fáj a pocija, de még nem lehet hinni neki ilyen téren, mert néha csak úgy mondja, h itt fáj-ott fáj. Éjjel 3/4 2-kor keltett, hogy pisilnie kell. Ahogy megfogtam a gyereket, éreztem, h tűz forró. Nurofen be, 3-ig nyűglődött, sírdogált, majd elaludt. 6 előtt kelt, h pisilni kell, de hasmenés volt. Megint hőemelkedése volt 37.6. Kapott egy kis gyógyszert és aludt 9ig. Felhívtam az itteni gyerekorvost, aki anno még az én dokim volt, megnézte, de nem látott semmi extrát. Itthon aztán evett 1 dörmi macit, és többnyire feküdt. Ebédelni nem kért, uzsira 5 db babakekszet evett. Délután hasgörcse volt, hasmenése is. Normafloret adtam, a fiam is kapott preventive. Este felé a kedve jobb lett, anyummal labdázott és kijött velem sétálni, megevett fél csomag puffancsot és ivott 1 nagy pohár vizet. A hője 37.5 volt az egyik, 36.8 a másik hónaljban. Nem tudom miért, de mindig eltérés van a 2 mérés között. Akartam …

Leruccantunk

Kép
Kitört a nyár, én meg fogtam a két gyereket, autóba ültünk és leruccantunk a 180 km-re lakó anyumékhoz 3 hétre. Férjet indulás előtt kiokítottam a mosogató és mosógép működéséről. :) Lola imádja a vidéket, a bogarakat leszámítva. De kacsát etet, borsót szed és eszik, meggyet szüretel a fáról, biciklizik, van itt neki hinta és homokozó, és vettünk egy bazi nagy játszós medencét is. Még jó, hogy az utca végén van a termál vizes kút, ahonnan ingyen hozzunk a vizet. :) este meg a medence vizét a kertbe locsoljuk el. Lola is segít a kis vödrével :)
Bab ma volt először a medencében. Hát oda meg vissza volt örömében, hatalmasat pancsolt, csapta a vizet, járt keze lába. :)
Én meg, amíg ma aludtak, elmentem kozmetikushoz, szuper jó volt.
A szomszédban van kiskutya, cica, így Lolának ez is kánaán. :) Anyum már a második nap kipurcant és hitetlenkedve mesélte a nagybátyámnak, hogy ma még a kávéját se tudta meginni egyszerre, mert folyton valamelyik unokaját kellett ellátni :)))) Szuper idő v…

Már nem bölcsis többé

Ma volt az utolsó napja az imádott bölcsijében. Nagyon-nagyon pipa vagyok ám...
Kezdődött azzal, hogy ballagás volt. Az óvodába készülő gyerekeket elbúcsúztatták. Nagy plakát hirdette az eseményt, már a bejáratnál. Lelkesen kérdeztem, hogy mit hozzunk az ünnepségre. Erre egy flegma, lecseszős válasz kaptam, miszerint mi nem vagyunk igazi bölcsődések, mert fizetős szolgáltatást veszünk igénybe, és így nem vagyunk jogosultak a ballagásra, mert az önkormányzat nem fizeti ki a Lola tarisznyáját. Legszívesebben elküldtem volna a nőcit a bús picsába, de Lola itta volna meg a levét, ezért még én kértem elnézést, hogy megfordult a fejemben az, hogy a hétfőtől péntekig, napi 1800 Ft-ért oda járó lányom elmehet a ballagásra. Nem tudom, mibe tellett volna megkérdezni, hogy részt akarunk-e venni, ha igen, x összeg a díj. Olyannyira felháborodtak azon, hogy el akartam vinni a gyereket a ballagásra, hogy másnap a férjemnek is megjegyezték. A férjem már nem finomkodott, elmondta a véleményét. A vála…

Honnan tudom, hogy szarul nézek ki?

Amikor dolgoztam, ingben, szoknyában, csinos ruhákban jártam. sminkeltem is minden nap. Aztán, ahogy terhes lettem, a magas sarkú cipőt leváltotta a lapos, a csinos ruhákat meg szép lassan a férjem pólói...

Lola tehát, az addig mindig csinos anyukáját az elmúlt majd egy évben nem látta normális ruhában. Ma ügyvédnél voltunk. felvettem egy sima fekete ujjatlan pólót és egy rövid, virágos rakott szoknyát. Így mentem Loláért a bölcsibe. A gyerek, ahogy meglátott, kikerekedett a szeme és ujjongva szaladt felém, miközben azt kiabálta: hurráááááá, királylány lett az anyukám!!!!

Hmmmm.... Talán tényleg túl sokat vagyok memegítőnaciban és szoptatós felsőben. :):):):):)

Kedves Tökéletes Anyák

Mondjátok el a titkotokat. Ti hogyan csináljátok? Több gyereketek van, mégis frissek és szépek vagytok. A lakás csillog, a gyerekek szófogadóak és alszanak éjjel.
Valamit nagyon rosszul csinálok, mert az én fiam még 5x kel cicilni éjjel, odafordul, szív kettőt és alszik is tovább. Még jó, hogy megvettük a babaöblöt, mert  rendszerint abban ébredek reggelente, apjuk meg a falra felkenődve alszik, Bab meg gurulgat közöttünk és rettentően élvezi. Pedig mindenki azt vágja a fejemhez, hogy ilyen idősen illene már átaludnia az éjszakákat.
Tökéleteséknél mindig tipptopp a kislány, masni a hajában, szép ruhában felöltözve. Nálunk gyakran hiszem, hogy egy velociraptorom van lányom helyett, mert öntörvényű és olyan, mint a hurrikán, szalad és felmászik mindenhová, így bájos ruci elfelejtve, marad a rövidgatya, póló. Ha megmosom a hját, azt még a szomszéd utcában is hallják, úgy üvölt, ha szép copfba kötöm, két perc múlva szétbontja és lobog a haja. Emiatt hamar leizzad a kánikulában és ilyenkor…

Anyának lenni

Hónapok óta nem alszom. Sokszor vagyok kimerült, ideges. Sokszor aggódom. Dühös is szoktam lenni és türelmetlen. Sokszor van lelkiismeret furdallasom. Sokszor ámulok el másokon, hogy több gyerekkel sokkal jobban csinálják, mint én. Sokszor kételkedem magamban.
De új erőre kapok, amikor a fiam a karjaimban alszik el, amikor a lányom puszikkal ébreszt, amikor mindketten hozzám bújnak.
Amikor a szemükbe nézek és ők rám mosolyognak, minden kimerültség, hüh, kètség tovaszáll.
Anyának lenni csodás dolog.

Fészbuk

Az van, hogy a mindent tudó fészbuk feldobta ismerősnek Lola vér szerinti anyját.
Ugye a mienk magánutas örökbefogadás volt, így az ismerősöm ismerőse Júlia (nevezzük ìgy az Életadót), és így bukkantam rá.
Nagyon megörültem neki, mert legalább tudom, hogy él, sőt, a profilképén mosolyog, ami külön jó, mert ugye tavaly még kemót kapott.
Egy kicsit dilemmáztam, hogy etikus-e (persze, hogy nem az) de végül lementettem a fényképét. És természetesen elraktam a többi történet közé, amit onnantól kezdve írok, ahogy Lola érkezéséről tudomást szereztünk. Így van emlék a terhességről, születésről, gyökerekről.
Non-plus ultra, hogy a két legnagyobb tesóját is megtaláltam.
Annyira jó, mert így Lola tisztában lesz a gyökereivel.
Természetesen nem jelölöm be, nem zaklatom, egyszerűen jó latni, hogy megvan. Szeretettel és tisztelettel gondolok rá a mai napig.